Minden egyes kupéba betekintettem, miközben barátnőmet kerestem. Na meg a kupét ahol végre azt csinálhatom, amit akarok. Anyám egész nyáron nem hagyott békén. Folyamatosan ellenőrzött. Nem tetszettek neki az év végi jegyeim. Na meg, hogy az a sátáni McGalagony folyamatosan panaszkodott rám. Héé, nem én tehetek róla, ha nem felelek meg a begyöpösödött elvárásainak! Bár fogalmam sincs, hogy lehet az, hogy engem nem kedvel. Engem mindenki bír, na de kérem! Azt a megjegyezéseit azonban igazán képtelennek tartom, hogy „Teljesen olyan, mint az apja…”. Mindezt nem a legkedvesebb hangszínben. Na, de Darrenről tényleg lehetetlen elképzelni, hogy robbantgatta a könyvtárat diákkorában. Neeem, tudtommal ő valami eminens, griffendéles okos tojás volt. Még hogy Darren Russel a rendbontó. Neeem, nem is hangzik jól. Na meg, ha mondjuk, ha WC kagylókat hajítgatott volna ki az ablakon, mint a Weasley ikrek, akkor nem hinném, hogy a Trófeateremben ott díszelegne az „Önzetlenül az iskoláért” díj, amit a tanárok előszeretettel fényesítettnek ki velem a büntetőmunkák alkalmával. De, ha jól tudom anyám sem volt egy vásott nőszemély. Bár olyat hallottam, hogy szíves-örömest átkozta le a mardekárosok haját. Csak tudnám, mi baja van a griffeseknek a mardisokkal meg fordítva. Na jó, a zöld-ezüst színekben rohangálókat még meg is értem, hiszen kevés olyan gyökér járkál egy csoportban, mint a vörösök közt. Kezdve drágalátos másod-unokatestvéremmel meg a nyomorék bandájával. Az a sárvérű Granger, meg az idióta Weasley, na meg a fő barom a „nagy” Harry Potter. Ritka egy seggfej az a gyerek a folyamatos megmentési kényszereivel meg a szerencsétlenkedéseivel. Bár azt meg kell jegyezni, hogy piszkosul mázlista a gyerek. De amiért esküszöm, megtapsolom, hogy hülyéje volt kedves visszahozni teljes valójába kedves barátunkat, Voldemortot. Nos, mivel anyám benne van, a Főnix Rendjében nem igazán lenne normális dolog Tudjukkizni. Az olyan nyomi. Hogy Darren is benne van e? Nem, ő nem lépett be. Meg van győződve róla, hogy jobb a köztes oldalon maradni, így nagyobb biztonságban vagyunk. Jelen pillanatban még én is vele vagyok, hiszen van egy olyan problémám, hogy nem tudom eldönteni melyik oldalra is kéne állnom. Persze, persze tudom, hogy Voldi bától nem szép dolog embereket gyilkolni, de hát a cél szentesíti az eszközt, igaz? Azt hiszem, ha Kiara ezt most hallotta volna, gondolkodás nélkül küldött volna rám egy avadat. Teljesen antifeketemágiás a nő. Mondjuk az ő nézőpontját is meg lehet érteni, mivel a csávó kinyírta a legjobb barátait. Szerintem én is elég pipa lennék, ha kinnyiffantaná Gingert. Róla jut eszembe…
Benéztem az utolsó kupéba is, ahol megpillantottam barátnőm szőke fürtjeit. Sajnálatos módon nem volt egyedül. Ééés, sikerült kifogni a legjobb kupétársakat. Köszönés képen csak kurtán biccentettem, majd ledobtam magam Ginger mellé, aztán szúrós pillantást vetettem rá. Nyomorék hollóhátasok. Ő csak tehetetlenül megvonta vállát, majd (sejtésem szerint már tizedjére) elhúzta a kezét a csorgó nyálú hollós sráctól, aki le akarta taperolni. Ginger pedig kifejezetten rosszul viseli, ha olyanok érnek hozzá, akikkel ő nem szeretne közelebbi kapcsolatot teremteni. Derek O’Hara, pedig pontosan ebbe a kategóriába tartozott. A szőke hajú lány olyan gyilkos pillantást vetett szegény gyerekre, hogy valószínűleg még a szar is megfagyott benne. Már elnézést a kifejezésért. Gingnek, azonban tényleg volt egy ilyen nézése. Néha még én is komolyan megijedtem tőle. Egyszer valami hatodéves mardekáros megfogta a haját. Három hónapig feküdt a gyengélkedőn. Ginger pedig fél évig járt büntetőmunkára. Igaz, hogy Dumbledore ügyesen eltusolta, azonban néhányan így is tudtuk, hogy édes barátosném volt olyan drága, hogy ráküldjön egy Cruciatust. A szülei totálisan kiakadtak rá. Mekkora mázli, hogy az öreg Dumbi-dumbó szimpinek talál és nem közölte anyámékkal az összes kis malőrömet. Van egy olyan sanda gyanúm, hogy már valahol egy apácazárdában fagyoskodnék az Északi-sarkon.
A srác zavartan visszaült a helyére, majd többet nem pillantott Ginger irányába. Ő pedig elégedetten mosolyogva dőlt hátra. Néha tényleg teljes meggyőződéssel vagyok róla, hogy az a Teszlek Süveg valamit nagyon elcseszett, amikor minket a Griffendélbe osztott. Oké, oké, mindig ezt érzem. Sőt, kifejezetten csalódott voltam a ceremónia után. Anyám persze örült. Egyrészt, mert én is abba a házba kerültem, amibe ő járt, másrészt viszont szerinte így közelebb kerülhettem volna Harryhez. Pedig én nagyon nem akartam. Egyszer meglátogattuk őt a mugliknál, akiknél lakott. A csontos nő igazán bizalmatlanul méregette anyámat, amit az később kiderült, azért mert egyszer, mikor nyári szünetbe Lily néninél volt takonnyá változtatta a fürdővizét. Azonban a dagadék pasas le volt nyűgözve a BMW-től, amivel érkeztünk. Apám ötlete volt, hogy kell nekünk egy ilyen is. És köszönhetően annak, hogy félvér, tökéletesen tudott kommunikálni a kövérrel. Na meg az a hájas kiscsávó. Nos, azt hiszem Harryvel akkor szórakoztunk jól együtt először és utoljára is. Jól megszívattuk a kis malacot. A legjobb pedig az volt, hogy annyira befosott, hogy egy árva szót sem szólt senkinek. Vicces volt. Ha jól emlékszem Harry azt mesélte, hogy a nagybátyja megpróbálta kiszedni belőle, hogy milyen kapcsolatban is vagyunk, és esetleg nem tudunk e fizetni azért, mert eltartják őt. Az agyam eldobom, esküszöm. Frászt tudok kapni az ilyen kapzsi, pénzhajhász alakoktól. Nem mintha Dursleyéknek, annyira nagy szüksége lenne pénzre. Mert nem. Szerintem még mikroszkóppal sem találnék porszemet a kanapén.
Arra eszméltem fel, hogy Ginger ingerülten csettintget az arcom előtt.
- Ne hadonássz már, Brown! Kinyomod a szememet! – csattantam fel, miközben félrelöktem a szőke hajú lány kezét. Ő sértődött pillantást küldött felém, amit szokás szerint figyelembe se vettem, majd megigazítottam bézs színű pulóverét aztán a kupé ajtaja felé intett a fejével. Unottan fordítottam arra a tekintettemet, aztán amint felismertem a hanyagul falnak dőlő alakot, akaratlanul is mosoly (kizárólag gúnyos!!!) kúszott ajkaimra. Mindig ez történik, ha így vigyorog. Az így alatt gúnyosat, pimaszt, titokzatosat, vagyis piszkosul sexit értek. Kíváncsi lennék, hogy csinálja. Ha már nekem jó kedvem lesz tőle, akkor mi történhet a többi buta kis libával? Elalélnak egy pillantásától? Néha úgy szeretnék én is a sokaság közé tartozni, akiknek nem kell törődniük a következményekkel, egyszerűen bele vethetik magukat valaki ölelő karjaiba és élvezhetik az életet. Nos, meg kell mondjam, én nagyon is szívesen kipróbálnám milyen az, amikor Malfoy izmos karjai öleli át karcsú derekamat. Azt se bánnám, ha meg kéne ízlelnem azokat az édes kis ajkait. Sőt, még abban is kedvemet lelném, ha valahogy ketten egy üres szobába keverednénk és bezárná maga mögött az ajtót, aztán… Elég a fantáziálgatásból Tiana! Illene végre megszólalnod, nem csak bambulni rá.
- Csak nem engem keresel? – kérdeztem ártatlanul pislogva, mintha előbbi gondolataim meg se születtek volna. Mielőtt a kedves olvasó azt hinné, hogy ezek a képzelgések pillanatnyi elmezavar eredményei, közlöm, hogy nem, nem azok. De Merlinre! Kövezzenek meg érte, hogy képletesen szólva, csorog a nyálam a pasi után. Na, de kinek nem? A vakoknak, meg az elmeháborodottaknak. Még Hisztis Myrtil is beindult rá, pedig a csaj már halott! Tehát ne tessék nekem azt mondani, hogy tök hülye vagyok, mert ez nem igaz. Érdeklődve pillantottam a még mindig a bejáratban álldogáló srácra, majd türelmetlenül felvontam egyik szemöldökömet. Ő még szélesebben mosolyodott el, majd egy laza mozdulattal felemelt egy apró könyvecskét. Első pillantásra nem értettem mit akar vele. Aztán felismertem. Villámgyorsan pattantam fel ülő helyzetemből, majd kaptam a könyvecske után. Malfoy azonban egy könnyed mozdulattal elemelte előlem és a feje fölé tartotta.
- Kérem! – utasítottam határozottan a srácot. Nem engedelmeskedik! Nem akarja azt tenni, amit ÉN mondok! Na, ilyen emberből is kevés van. De akkor mégis, hogy a fenébe szerezzem vissza tőle? Vajon beleolvasott? Ha igen, akkor én szétátkozom azt a helyes kis pofikáját. Türelmetlenül ugrottam fel, hogy elérjem a könyvet, de ismét csak félrerántottam előlem. Nem úgy tűnt, mint akinek komolyabb nehézséget okoz, hogy megakadályozza egy 160 centis lány tervét abban, hogy visszavegye tőle azt, ami jog szerint nem is az övé. – Add ide Malfoy! – sziszegtem összeszorított fogaim közül. A szemben álló derűsen mosolygott, majd közelebb lépett, mire én kénytelen voltam hátrálni, ha nem akartam izmos mellkasának ütközni. Nem mintha nem akartam volna, de azért ilyet még se tehet az ember lánya ugyebár. Főleg nem egy ilyen helyzetben. Hátam neki ütközött a kupéajtónak. Malfoy meg csak közeledett. A fülemhez hajolt, majd kéjes hangon belesuttogott.
- És mit kapok cserébe?
- Azt tudom, hogy mit kapsz, ha nem adod vissza most rögtön! – löktem el magamtól villámló tekintettel. Ő csak megforgatta ezüstszürke íriszeit, majd egy hanyag mozdulattal felém, hajította a naplót. Szorosan megragadtam, miközben még mindig azon ügyködtem, hogy tekintetemmel legyilkoljam az előttem állót. – Legalább elolvastad? – sziszegtem.
- Ugyan… Hidd, el vannak izgalmasabb módszereim arra, hogy kiderítsem a mocskos kis titkaidat. – nyalta meg alsó ajkát, miközben perverz mosolyra húzta ajkait. Szemeim körülbelül lapostányér méretűre nőhettek, sőt talán még a számat is eltátottam egy kicsit. Aztán mire észbe kaptam csak az üres ajtókeretet bámultam egy szál szőke nélkül. A többi kupéban ülő, azonban kitartóan függesztették rám tekintetüket a továbbiakat várva. Végignézték az egészet? Hé, popcornt ne hozzak rögtön? Pletykaéhes népség. Hülye hollósok. Hülye napló. Hülye Malfoy. Hülye én. Neeem, én nem vagyok hülye. Kizárólag Malfoy hibája, hogy kiesett a táskámból. De legalább visszahozta. Hogy beleolvasott e… nos, azt nem tudom. Nagyon remélem, hogy nem tette meg. És mi volt az a piszkos vigyor az arcán?! Velem inkább csak ne perverzkedjen, mert nem tolerálom. Na jó, de. Tagadhatatlanul kalimpálni kezdett a szívem, amikor olyan közel hajolt. Csodálatos. Már csak az hiányzik, hogy én is csatlakozzak a hülye ribancai körébe, akikből már így is van egy jó pár. Semmi kedvem hozzá, hogy egy legyek neki a sok közül. Röhejes vagyok, esküszöm. Már baromságokon gondolkodom. Nem teljesen mindegy nekem, hogy Malfoy kit, mikor vág gerincre? Dehogynem. Tökéletesen hidegen hagy. és ez így is fog maradni. Muszáj így maradnia. Belőlem nem lesz egy éjszakás ribanc. Nagyon érdekes arcot vághattam, mert Ginger kérdőn megköszörülte a torkát, majd a hollósok felé pillantott, akik még mindig érdeklődve bámultak rám.
- Mivan?! Nem láttatok még élő embert?! – mordultam rájuk ingerülten. Jó, most szépen megnyugszunk és megkeressük, aztán a csinos, bájos, cseppet rideg, mégis elbűvölő álarcomat és megnyugszunk. Úgy van. Már épp szándékoztam visszahuppanni a helyemre, mikor a vonat egy rándulással megállt.
- Megérkeztünk. – szólalt meg az a srác aki megpróbálta letapizni Gingert. Sóhajtottam egyet, majd barátnőmmel a nyomomban kiléptem a kupéból. A diákok tömegével együtt szálltunk le mi is a vonatról. Beszippantottam a hűs szeptemberi levegőt, majd hátradobtam ébenszín hajamat és megindultam a ló nélküli fiákerek irányába, amik már indulásra készen várták utasaikat. Már harmadik éve tápászkodom fel a bársonyülésekre és figyelem az egyrészt visszataszító, másrészt lenyűgöző élőlényeket. A kocsi lassan megindult a sáros úton a hatalmas kastély ódon falai felé. Szóval ismét a jó öreg Roxfortban…
